BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

A rákbetegség miatt kezelt gyermekek korábbi vakcináció által biztosított immunitása nem marad meg teljeskörűen, ezért valószínűleg helyes az a gyakorlat, ha a ráktúlélő gyermekeket az immunszuppresszív kezelés után 6–12 hónappal ismételten védőoltásban részesítjük (C szintű evidencia, be­tegségorientált kimenetelek és konszenzuson nyugvó irányelvek alapján). Emlékeztető MMR (kanyaró, mumpsz és rubeola) oltásra van szükségük az akut lymphoblastos leukaemia miatt már kezelt gyermekeknek, különösen az 5 éves kor alatt diagnosztizált és kezelt esetekben. Az immunszuppresszív terápia befejezése után ajánlatos 13-valens pneumococcus-vakcinát (PCV- 13) adni, a hepatitis B elleni védőoltás pedig a kemoterápia lezárása után 6 hónappal ajánlott. Mérlegelni kell általános revakcinációs program alkal­mazását is, mivel ez költséghatékonyabb lehet, mint a titer alapján történő újraoltás (C szintű evidencia, betegségorientált kimenetelek és konszen­zuson nyugvó irányelvek alapján).

A remisszióba jutott akut myeloid leukémiában (AML) szenvedőknél először sikerült a teljes túlélést kedvezően befolyásoló per os fenntartó terápiára akadni.

A hematológiai daganatos megbetegedésekben alkalmazható kimérikus antigén receptor T-sejt terápia óriási fejlődést hozott, de költségei igen magasak.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az akut limfoblasztos leukémia kezelésére szolgáló Ivozall (klofarabin) generikus készítményt.

Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszereinek bizottsága (CHMP) 2018 július 23-26-i ülésén az alábbi készítményeket véleményezte. 

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) túladagolásról szóló, folyamatosan érkező bejelentések alapján felülvizsgálatot indít a metotrexátot tartalmazó gyógyszerek adagolásával kapcsolatosan.

Nem elég meggyógyulni a rákból, a kezelések következményeit is túl kell élni. Ez különösen igaz a gyermekkorban daganatos megbetegedésen átesetteknél, akikben a kezelés jelentősen növeli a későbbi egyéb megbetegedések kockázatát. 

Az akut lymphoblastos leukaemia (ALL) a leggyakoribb gyermekkori (1–18 éves  között) rosszindulatú daganatos megbetegedés az összes malignus elváltozás  közel 30%-át alkotja. Németországban 15 éves korig évente  4/100 000 gyermeknél alakul ki ALL. Németországban gyakorlatilag minden beteget az ALL-BFM (Berlin-Frankfurt-Münster) és a COALL (együttműködő kutatócsoport gyermekkor-i ALL-ben) nevű kutatócsoport által elfogadott terápiás guideline-ok szerint kezelnek.

Az akut lymphoblastos leukaemiában (ALL) alkalmazott jelenlegi kezelések hatására a betegségben szenvedő gyermekek mintegy 80%-ánál gyógyulás érhető el. A sikertelen kezelések oka leggyakrabban a betegség kiújulása (relapszus), amelynek szempontjából számos kockázati tényező vált ismertté, közülük a legfontosabb a nem megfelelően választott terápia.

Bevezetés
Az utóbbi években gyermekkori akut lymphoblastos leukaemiában (ALL) 79–82%-os 5 éves, eseménymentes túlélést sikerült elérni, ezért a hosszú távú, a betegek mintegy kétharmadánál fellépő, kezelésekkel kapcsolatos mellékhatások fokozottan kerülnek a figyelem középpontjába.